Kutatásaink
A Blinken OSA Archivum egy olyan kutatóintézet, amely a múlt és a jelen történelmi kérdéseivel foglalkozik forrásnak és témának tekintett levéltári gyűjteményei vizsgálatán keresztül. Ennek megfelelően tudományos szemináriumokat és ismeretterjesztő projekteket folytat, amelyeknek gyakorlati és elméleti dimenziója is van. Az Archivum két kutatási fókusza, valamint az Archivum Visegrádi-ösztöndíjprogramja és a CEU Institute for Advanced Study (IAS) – Democracy Institute (DI) – Archivum közös ösztöndíjprogramja platformot biztosít a termékeny interdiszciplináris diskurzushoz.
Az Archivumban folyó kutatásban különböző diszciplináris háttérrel (történelem, levéltártudomány, irodalomtudomány, kulturális örökség, informatika) rendelkező munkatársak vesznek részt. Levéltári kurzusokat, gyakorlatokat és belső szemináriumokat tartanak a budapesti Archivumban, BA- és MA-kurzusokat és szemináriumokat a CEU-n (Bécsben) a Történelemtudományi Tanszéken és a Jogtudományi Tanszéken, valamint kurzusokat magyarországi egyetemeken. Az Archivum kutatói emellett szakértelmükkel segítik a Centrális Galéria kiállításait, az Archivum nyilvános programjait, továbbá kurátori és metaadat-bővítő levéltári projekteket szerveznek. A Visegrádi-ösztöndíjprogramhoz a program megtervezésével, az ösztöndíjasok mentorálásával és a velük való közös munkával járulnak hozzá. A Visegrádi-ösztöndíjprogram szorosan kapcsolódik az Archivum reflexív kutatási programjához. Célja, hogy elősegítse a tudományos munkatársak és az ösztöndíjasok közötti együttműködést olyan témák mentén, amelyek közös publikációkhoz vezethetnek.
Kutatási program
1. Kutatási terület: az Archivum
Az Archivum e kutatási területen a levéltárakkal kapcsolatos elméleteket és módszertanokat vizsgálja mind általánosságban, mind pedig a hidegháború alatt és után létrehozott gyűjteményekre alkalmazva. Ez a kutatási program szerint az Archivum alapgyűjteménye, a Szabad Európa Rádió/Szabadság Rádió (SZER/SZR) Kutatóintézetének iratai több kihívást is felvetnek. Tekintettel arra, hogy a hidegháború elsősorban információs jellegű volt, és hogy a nyugati médiumok – mint például a SZER/SZR – hatalmas adatbázisokat hoztak létre, hogy a kommunista uralom alatt álló országok számára alternatív hírekkel szolgáljanak, az archívum maga is fegyverré és a megmásíthatatlan tények tárházává vált.
Ez a kutatási platform tehát az információ problematikus természetével foglalkozik egy ideológiai háború idején: az átpolitizált szókincs és a konkrét jelenségek közötti feszültséggel, az ilyen körülmények között létrehozott iratok referenciális relevanciájával, az archivisták/dokumentaristák beavatkozásaival, a különböző hidegháborús archívumok, szocialista állami levéltárak és titkosszolgálati dokumentumok közötti kapcsolattal, valamint az emberi jogi információgyűjtés és a hidegháború nagyobb kérdéseinek kapcsolatával. A hétköznapi emberekhez és a szürkezónákhoz egyaránt tartozó intézmények által létrehozott szöveges és audiovizuális dokumentumok státuszát is vizsgáljuk.
Az újabb időkre vonatkozóan felvetett kérdések az információ áramlásáról szólnak autoriter rendszerek alatt vagy válsághelyzetekben, valamint a levéltári forrásokhoz való hozzáférésről és azok hitelességéről az intézményekkel szembeni bizalmatlanság idején, a levéltárak szerepéről a digitalizáció változékony korszakában, de az „igazság utáni” és „alternatív tényekről” is. Egy hidegháborús archívum esettanulmánya még itt is nélkülözhetetlen perspektívát nyújt a kétpólusú világ utóéletének megértéséhez.
Ennek keretében az Archivum kutatói a közelmúltban többek között a következő témákat kutatták: a hidegháború alatti tudástermelési gyakorlatok (Ioana Macrea-Toma); a szovjet korszak fotográfiai családi archívumai (Oksana Sarkisova); a zsidó örökség emlékezete és megőrzése (Anastasia Felcher); a levéltárak szerepe az emlékezetpolitika kezelésében vagy átalakításában a közelmúlt bosznia-hercegovinai háborúi kapcsán (Szilágyi Csaba); a levéltárakhoz való hozzáférés (Székely Iván); a pártállamiság összehasonlító vizsgálata a választási magatartás és a statisztikai adatok segítségével (Tóka Gábor); a háború utáni magyar ellenzék szóbeli történetei és a bizonyítás kérdései (Mink András); a levéltárakba és a levéltárosokba vetett bizalom, a levéltári dokumentumokhoz való hozzáférés (Rév István).
Ez a kutatási platform az Archivum kutatóit és Visegrádi-ösztöndíjasait is összefogta a Hidegháborús levéltári munkamódszerek c. projekt keretében, amelynek célja egy módszertani eszköztár kialakítása volt arról, hogyan lehet dolgozni a szembenálló igazságrendszerekhez tartozó forrásokkal. A projekt keretében az Archivum 2021-ben nemzetközi workshopot szervezett.
Mivel az Archivum központi gyűjteményei a versengő történelmi reprezentációk és értelmezések gazdag tárházát alkotják, levéltári munkánk, oktatói és kutatói tevékenységünk során a történelmi revizionizmus, vagyis az a kortárs jelenség érdekelt bennünket, ahogy a jelen megváltoztathatja a múltat (a történelmi tényeket), nem csak a múltbeli események felfogását és értelmezését. Ez a fajta történelmi revizionizmus a múlt eseményeit és szereplőit bizonyos mai erkölcsi normák szerint kezeli és értékeli, jellemzően terápiás szándékkal, hogy kompenzálja a valós vagy vélt történelmi igazságtalanságokat.
2. Kutatási terület: az Archívumon keresztül
Ez a kutatási terület kapcsolódik az elsőhöz, de a hangsúlyt az archívumokon kívüli politikai és ideológiai eseményekre és gyakorlatokra helyezi át. Azt vizsgálja, hogyan néz ki a múlt világa, ha a levéltári gyűjteményeken, gyakorlatokon és folyamatokon keresztül tekintünk rá. Olyan témákkal foglalkozik, mint a propaganda, a cenzúra, a mindennapi élet, a fejlődés, az ellenzék, az ellenállás és az igazmondás a kommunizmus alatt és után, valamint az ezeket alakító összetett diszkurzív politikai és levéltári gyakorlatok.
Az Archivum a cenzúrázatlan beszéd, a hivatalos engedély nélkül kiadott és terjesztett rendszerellenes szamizdat szövegek egyik legnagyobb tárháza. A kihívás az ellenállás jelenségeinek, valamint produkcióik tartalmának elemzése olyan archívumi dokumentumok és fogalmak szűrőjén keresztül, amelyek maguk is a múlt ideológiai harcainak részei voltak, mint például a SZER/SZR szovjet szamizdatarchívuma. Az olyan hidegháborús intézmények, mint a SZER/SZR nem csupán a hidegháborús politika eszközei voltak, hanem a független kelet-európai és orosz kultúra, illetve az rendszerellenes politikai gondolkodás tárházai is. Az Archivumban folyó kutatás ezeket a gyűjteményeket a magyarországi ellenzéki főszereplők személyes archívumaihoz tartozó hasonló dokumentumokkal együtt teszi láthatóvá.
A 2022-es Félelem nélkül című kiállításon az Archivum kutatói és levéltárosai egy rendezvénysorozat keretében emlékeztek meg, idézték fel és hívták fel a figyelmet a félelem nélküli beszéd fontosságára. Az Archívum 2023–2024-es Visegrádi-ösztöndíjprogramjának témája (A Hidegháború tanulságai?) olyan ösztöndíjasokat vonzott, akik az elnyomó rezsimekkel, cenzúrával, erőszakkal és az információ manipulálásával kapcsolatos múltbeli kérdések és a jelenlegi jelenségek közötti kapcsolatokat és különbségeket vizsgálták.
