Csillagos házak 1944-2014 (2014)
A Blinken OSA Archivum projektje és weboldala 1944. június 21-ének állít emléket, amikor a budapesti zsidóságot rendeletileg lakhelyük elhagyására és az 1944, sárga Dávid-csillaggal jelölt épület egyikébe való beköltözésre kötelezték.
Középpontjában egy interaktív térkép áll, amely a megjelölt épületek mai helyzetét mutatja. A térképet számos archívumi (szöveges, álló- és mozgóképi) forrás, az események kronológiája, egy történelmi fogalomtár, a házak listája kerületi bontásban és azok egykori lakóinak személyes visszaemlékezései, illetve két online kiállítás egészítik ki.
Hetven évvel ezelőtt, Horthy Miklós kormányzóságának utolsó hónapjaiban a magyar politikai vezetés végzetes lépésre határozta el magát: a vidéki zsidók deportálása után a fővárosban élőket kényszerítette lakhelyük elhagyására. (A magyar politikai vezetés elsőnek a budapesti zsidóság deportálását tervezte, csak német tanácsra kezdték a vidéki lakossággal a zsidónak tekintett magyar állampolgárok megsemmisítését.) A végső cél nem változott, kimondva vagy kimondatlanul, a budapesti zsidókat is megsemmisítő táborokba szánták. A zsidó törvények alá eső magyaroknak, akik 1944. április 5-e óta ruhájukon hatágú sárga csillagot voltak kénytelenek viselni, június 21-i határidővel kijelölt kényszerlakhelyre, az ún. csillagos házakba kellett költözniük. A június 16-i rendelet előírta, hogy a lakók – régiek és frissen beköltözöttek – házaik bejárata fölé jól látható, mint a rendelet fogalmazott, „kanárisárga” Dávid csillagot helyezzenek el.
Az 1941-es népszámlálás szerint Budapest lakosságának mintegy 21% minősült zsidó származásúnak, 187 000 zsidó és további 35 000 ún. kikeresztelkedett zsidó, akikre vonatkozott a sárga csillag viselését előíró rendelet. Az átköltöztetés tehát elméletileg 220 000 embert érintett.
Az akkori Budapesten megdöbbentően nagy számú épületre kellett kitenni a sárga csillagot; aminek alig maradt emléke a köztudatban. A közel 2000 épület, ahogy térképünk mutatja, az egész városban szétszórtan helyezkedett el. Fél éven keresztül minden járókelő láthatta, hogy hol laknak, és személyesen kik az üldözött budapesti zsidók. A nemzetközi események hatására, a fővárosi zsidók többségének sorsa kevésbé tragikusan alakult vidéki társaikéhoz, vagy a mai Budapesthez tartozó például Újpest, Pesterzsébet, és Kispest lakóiéhoz képest. A fővárosból indított halálmenetek több tízezer áldozatot követeltek, de a budapesti zsidóság elkerülte a tömeges deportálást. A Duna-parton agyonlőtt, illetve az ostrom alatt elpusztult ezrek kivételével, a városban bujkálva, vagy az 1944. decemberében felállított gettóban, a zsidóság Budapesten nagyobb eséllyel élhette túl a vészkorszakot, mint vidéken.
A Blinken OSA Archivum, Budapest történetének erről a tragikus és szégyenletes fejezetéről, a csillagos házak történetén keresztül emlékezik meg. Honlapunkon igyekszünk minél több kapcsolódó tartalmat elhelyezni és arra bíztatunk mindenkit, hogy ossza meg velünk a családokhoz, vagy az épületekhez kötődő dokumentumait és történeteit.
