Digitalizáltuk a Materialy Samizdatát
Digitalizáltuk és online hozzáférhetővé tettük a SZER/SZR Materialy Samizdata című hírlevelét. A kiadvány hiánypótló információforrásként szolgált a Szovjetunió politikai foglyaival kapcsolatban, meghatározó szerepet játszott az emberi jogokért a hidegháború során folytatott harcban – segítségével kutatók nemcsak rekonstruálhatnak személyes történeteket, de képet alkothatnak az elnyomás mértékéről. Ma, amikor Oroszországban és Fehéroroszországban a politikai elnyomás újra kormányzati eszközként jelenik meg, a Materialy Samizdata ismét rámutat az állampolgárokkal szemben elkövetett állami bűncselekmények aprólékos dokumentálásának fontosságára.
Az 1960-as évek végén a Szabad Európa Rádió/Szabadság Rádión (SZER/SZR) belül létrehoztak egy speciális kutatóegységet, a Szamizdat Archívumot, amely a Szovjetunión belüli ellenzékkel kapcsolatos forrásokkal látta el a rádiók szerkesztőségeit. Az osztály létrehozásában és gyűjteményének kezelésében kulcsszerepet játszó Peter Dornan kezdeményezte egy heti kiadvány indítását is, hogy válogatott dokumentumokon keresztül mutathassák be emberi jogi visszaélések kiemelt eseteit. A kiadvány a Materialy Samizdata (Szamizdat anyagok) címet kapta. Az immáron digitalizált és online elérhető Materialy Samizdata tükrözi a Szovjetunióban az emberi jogokért folytatott küzdelem történetét, összetettségét és intenzitását, miközben a szakszerű információellenőrzés és -rendszerezés mintájaként szolgál.
Honnan ered a heti hírlevél gondolata?
A Szamizdat Archívumban a beérkező dokumentumokról másolatokat készítettek, amelyeket a SZER/SZR munkatársai számára rendszerezve és kiegészítő megjegyzésekkel ellátva tettek hozzáférhetővé. A többi kutatóegységhez hasonlóan a Szamizdat Archívum egyik elsődleges feladata is az volt, hogy az iratokat dokumentumcsoportokba, úgynevezett tárgyi és életrajzi gyűjteményekbe rendezze. Ezek különböző forrásokból származó anyagokból álltak össze, a hivatalos szovjet lapoktól és a nemzetközi sajtótól kezdve a hírügynökségi közleményeken át magánlevelezésekig és a szamizdat kiadványokig. A folyamattal hatalmas adatbázis jött létre, amely nélkülözhetetlen segédeszközt jelentett az egyes értesülések ellenőrzésében.
A Szamizdat Archívum munkatársai azonban hamar felismerték, hogy egyrészt a beérkező anyag mennyisége olyan nagy, hogy érdemes kiemelni a főbb eseményekre vonatkozókat, másrészt pedig azt is, hogy az emberi jogi jogsértések tematizálását jobban segítené egy emberközpontúbb megközelítés. Ez vált a Materialy Samizdatával lehetségessé.
Mi jelent meg a Materialy Samizdataban?
Tartalmát tekintve a kiadvány igen sokszínű volt, bemutatott emberi jogi jogsértésekre vonatkozó bizonyítékokat, dokumentumokat akár az ellenzéki mozgalom tevékenységével, akár vallási és nemzeti csoportok üldözésével kapcsolatban, publikálta politikai foglyok írásait és életrajzukat, bírósági átiratokat, házkutatásokról szóló jelentéseket, átvett nyilatkozatokat és nyílt leveleket emberi jogi aktivistáktól és a politikai foglyokat védő csoportosulásoktól. Továbbá közölte a nyugati szervezeteknek szóló leveleket és felhívásokat, a nyugati nyilvánosságnak szánt cikkeket, a szovjet szamizdat folyóirat, a Folyó Események Krónikája anyagait, börtöntáborokból származó feljegyzéseket és pszichiátriai kezelésre kényszerített politikai foglyokról szóló híradásokat.
A hírlevél 1971 és 1992 között jelent meg, eleinte a SZER/SZR belső kiadványaként, idővel előfizetéses terjesztésben. A Materialy Samizdata összesen több mint 6 600 dokumentumot közölt; a szamizdat szépirodalom népszerűsítése helyett a célja az emberi jogi jogsértések és a másként gondolkozók üldözésének tényszerű dokumentálása és feldolgozása volt.
Hogyan zajlott az információ gyűjtése és feldolgozása?
A Materialy Samizdataban közzétett dokumentumokat a Szamizdat Archívum olyan magánszemélyektől és csoportosulásoktól – így az orosz emigráció képviselőitől és európai emberi jogi szervezetektől – szerezte, akiknek kifejezett céljuk volt a birtokukban lévő konkrét információk széles körű terjesztésse a rádión keresztül. A kutatóegység elsősorban a tartalommal foglalkozott, semmint a formátummal: a dokumentumok többsége másolat volt, vagy a Szamizdat Archívum fejléces papírján újranyomott szöveg. A Materialy Samizdatát úgy állították össze, hogy összefüggések, idézetek és megjegyzések segítségével az olvasók a lehető legteljesebb képet alkothassák a tárgyalt esetekről.
A kutatóosztályon tematikus egységekbe rendszerezett dokumentumok egyedi sorszámot kaptak, amely AS-sel (Szamizdat Archívum) kezdődött. Előfordult, hogy egy teljes Materialy Samizdata-szám egyetlen esetre összpontosított, például az adott személy letartóztatására vonatkozó információkon, a tárgyalásról szóló tudósításon, támogatói leveleken és tiltakozó nyilvános felszólalásokon keresztül. Ha a Szamizdat Archívum később az érintett helyzetére vonatkozó friss értesüléshez jutott, azt beillesztették egy soron következő számba – az új anyag azonban ugyanazt az AS-jelzetet kapta, amelyet az eredeti ügyhöz rendeltek.
Az Issue 1980/8. szám teljes egészében a Folyó Események Krónikáját kilenc éven át szerkesztő Tatjana Velikanova letartóztatásáról szólt, akit négy év börtönbüntetésre és további öt év száműzetésre ítélték. A számban megjelentek többek között a létrejött védelmi bizottság dokumentumai, a Helsinki záróokmányt támogató csoportok a szovjet kormányhoz küldött hivatalos tiltakozásai, a családtagok és barátok nyilatkozatai, petíciók és így tovább.
A Materialy Samizdata számokat tartalmazó levéltári sorozatot digitalizáltuk és regisztráció nélkül elérhetővé tettük online Katalógusunkban. Ez a periodika jelentős szerepet játszott az emberi jogokért folytatott küzdelemben, értékes információforrást jelentett számtalan aggódó embernek, akik aztán az értesüléseket tovább terjesztették. Így segítette és támogatta a hírlevél a vasfüggöny mögötti politikai foglyokat. A levéltári sorozatnak köszönhetően ma is részletes képet kaphatunk emberi történetekről a politikai elnyomás mértékéről a Szovjetunióban. A jelenlegi helyzetben pedig, amikor Oroszországban és Fehéroroszországban a politikai elnyomás ismét kormányzati eszközzé vált, a Materialy Samizdata mintaként szolgál az állampolgárokkal szemben elkövetett állami bűncselekmények aprólékos, de személyes hangvételű dokumentálására.
