Július 11.: az 1995-ös srebrenicai népirtás nemzetközi emléknapja
1995. július 11-én a boszniai szerb hadsereg (Vojska Republike Srpske, VRS) lerohanta Srebrenicát, az ENSZ „biztonságos övezetét”, ahol 35 000–40 000 helyi lakos és Bosznia-Hercegovina más részeiből érkező menekült tartózkodott abban a reményben, hogy menedékre lelnek a hároméves háború borzalmai elől. Az ENSZ és Hollandia kettős parancsnoksága alatt álló Dutchbat III zászlóalj békefenntartói azonban nem tudták megvédeni a civil lakosságot a Ratko Mladić tábornok által vezetett csapatoktól. Ugyanezen az éjszakán egy 15 000 bosnyák férfiból álló hadoszlop a hegyeken át indult el egy a bosznia-hercegovinai hadsereg által ellenőrzött terület felé. Egyharmaduk ért célba – napokig, gyakran hetekig tartó erőltetett menetelés, rajtaütések és válogatás nélküli ágyúzás után. A többieket elfogták és végül megölték a BSA katonái.
A maradék több mint 25 000 nagymamát, anyát és gyermeket, valamint a gyengélkedő férfiakat a BSA elkülönítette, és ugyanazokra a bosnyák ellenőrzés alatt álló területekre buszoztatta. Több mint 8000 nagyapát, fiút és unokát, három generációnyi 15 és 65 év közötti civil letartóztattak mint állítólagos katonákat; őket gyűjtőközpontokba vitték és szisztematikusan kivégezték július 13. és 21. között. A holttesteket elsődleges tömegsírokba dobták. A tömegsírokat a BSA két hónappal később újra megnyitotta, hogy az emberi maradványokat másodlagos és harmadlagos tömegsírokban helyezzék át, egy 70 km hosszú és 40 km széles, ötször akkora területen, mint Budapest. A környéken nem lehet úgy átutazni, hogy az ember ne érintene korábban felszíni gyűjtőhelyként vagy tömegsírként szolgáló területet. Megjelölve ezen helyek egyike sincs.
A volt Jugoszláviával foglalkozó nemzetközi büntetőtörvényszék (ICTY) 2001-ben népirtás elősegítéséért és támogatásáért ítélte el Radislav Krstić tábornokot, a Srebrenicában és környékén elkövetett tömeggyilkosságokért leginkább felelős VRS Drina hadtest parancsnokát; 2004-ben a fellebbviteli tanács a büntetés idejét bár lerövidítette, az ítélet indoklását helyben hagyta. A Bosznia-Hercegovina kontra Jugoszláv Szövetségi Köztársaság (Szerbia-Montenegró)-ügyben a Nemzetközi Bíróság 2007-ben minősítette népirtásnak a BSA által Srebrenicában elkövetett tömeggyilkosságokat. Az ítélet Szerbiát nem tartotta közvetlenül felelősnek a népirtásban, de annak meg nem akadályozása okán megrótta a nemzetközi jog megsértése miatt. Radovan Karadzićot, a boszniai Szerb Köztársaság korábbi elnökét, valamint Ratko Mladić tábornokot, a BSA főparancsnokát 2019-ben, illetve 2021-ben ítélték népirtás miatt életfogytiglani börtönbüntetésre. Az ICTY és a jogutódjaként felálló büntetőtörvényszékek (International Residual Mechanism for Criminal Tribunals) öt életfogytiglani börtönbüntetést és további tizenhét vádlottra összesen 206 évnyi börtönbüntetést szabtak ki az 1995-ös srebrenicai népirtással kapcsolatban.
Az Európai Parlament július 11-ét 2009-ben nyilvánította az 1995-ös srebrenicai népirtás emléknapjává. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa már 2015-ben tervezett határozatot elfogadni Srebrenicáról mint népirtásról, ezt akkor Oroszország vétózta meg. 2024. május 23-án az ENSZ Közgyűlése 84 igen szavazattal, 19 ellenszavazat és 68 tartózkodás mellett elfogadta azt a nem kötelező erejű, szimbolikus határozatot, amely július 11-ét az 1995-ös srebrenicai népirtás nemzetközi emléknapjává nyilvánította.
Az egyetlen EU-tagállam, amely a „Nem”-gombbal szavazott, Magyarország volt; ezzel olyan országokhoz csatlakozott, mint Oroszország, Fehéroroszország, Észak-Korea, Szerbia és Szíria. A határozat előkészítéseként áprilisban bosznia-hercegovinai küldöttség emlékeztette az ENSZ Közgyűlésének tagjait arra, mi történt 1995 júliusában Srebrenicában. A felszólalók között volt Azir Osmanović, egy túlélő, aki több családtagját is elvesztette a népirtásban.
Bill Clinton amerikai elnök 2003 szeptemberében megnyitotta a Srebrenica-Potocari Emlékközpontot és Temetőt a népirtás áldozatai és túlélő hozzátartozóik számára. Azóta több mint hatezer, időközben azonosított áldozat kaphatott itt tisztességes újratemetést. Az emlékközpont 2021 júliusában a Blinken OSA Archivummal együttműködve nyitotta meg modern, korszerű levéltárát. A levéltár és könyvtár a népirtás tanulmányozásának fő kutatóközpontjaként fog szolgálni; jelenlegi igazgatója és főkurátora a srebrenicai népirtás túlélője, a történész és író Azir Osmanović.
Az 1995-ös srebrenicai népirtás nemzetközi emléknapja tiszteletére a Blinken OSA Archivum 2024. július 11-én indítja el a Yugoslavia Archive Project (YAP) nyilvános honlapját. A YAP egy tematikus gyűjtemény és archívumi kutatólaboratórium, amelynek több mint 35 000 tételes irategyüttese lefedi a jugoszláv régió társadalmi-politikai, gazdasági és kulturális életének történelmi változásait a második világháborútól 2010-ig.
A gyűjtemény az Archivum különböző fondsjaiban őrzött szöveges, álló- és mozgóképes, valamint hangzó dokumentumokat összesít több nyelven, analóg és digitális formátumban. A YAP-ot levéltári szakemberekből és tanulmányaikat különböző területeken (informatika, nemzetközi kapcsolatok, jog, nacionalizmus, filozófia és politológia) folytató, főként a volt Jugoszláviából érkező egyetemi hallgatókból álló nemzetközi csapat hozta létre. Reméljük, hogy a YAP megbízható archívumi forrásokkal látja el a nyilvánosságot (a volt) Jugoszlávia viharos közelmúltjának a vizsgálatához és megértéséhez, legyen szó összetett eseményekről, jelenségekről és korszakokról – beleértve azokat is, amelyek az Európában a második világháború óta elkövetett legsúlyosabb tömeges atrocitáshoz, a srebrenicai népirtáshoz vezettek.
