Bíró András (1925–2024)
Április közepén azt mondta:
Élt addig, ameddig a maiaknak a legjobb esetben élni adatik, de még annál is tovább, hiszen nem csak egyetlen élete volt. Született Bulgáriában szerb apától és magyar anyától, szinte három anyanyelve volt, antifasiszta volt Magyarországon, majd hívő, később kiábrándult kommunista, kizárt párttagjelölt, mindenek ellenére szabadság- és egyenlőségpárti baloldali. Élt Párizsban, az 1960-as években Fellini és Mastroianni Rómájában, Kenyában, Mexikóban, azután, az 1980-as évek második felében haza(?)tért. Volt öt felesége, még több szerelme, sok gyönyörű nő, köztük Isabel Allende. Olyan volt, mintha Robert Capa rokona lett volna, szép, megnyerő férfi, csak Capánál magasabb. Szerette az életet, tudott jól élni, „a szerencse üldözöttje voltam”, szokta mondani. Sokat és teljes életet élt, az utolsó hetek kivételével egészségben, szabadon, de (vagy éppen ezért) mindig felelősen másokért. Ezért lett antifasiszta, kommunista, a kommunistákból kiábrándult baloldali.
Az utolsó években egyedül élt, de sosem volt magányos, alig nyilvántartható mennyi barátja volt. Fiatalabbak, de kortársai közül is sokan is vele maradtak, ebben is szerencsés volt. Ferge Zsuzsa csak néhány hónapja ment el, a ma 102 éves szociológus és filozófus Edgar Morin századik születésnapján ő is ott volt Macron meghívására az Élysée-palotában. (Morinnak, akit, mint Bíró Andrást, kizártak a kommunista pártból, június első napjaiban jelent meg önéletrajzi ihletésű könyve, szinte napra pontosan akkor, amikor Bíró András önéletírása megjelent.)
Szerkesztette Rómában az ENSZ élelmezési szervezetének folyóiratát, amiből ő csinált globális, a harmadik világra is figyelő lapot, amely először megütközést keltetett az ENSZ-bürokraták között. Amiről írt, annak azután a valóságban is utánajárt: a római nagyvilági élet után a mexikói vidéken végzett terepmunkát. Antropológusnak és szociológusnak állt; barátaitól, az ország legjobb szakembereitől – Pablo Gonzáles Casanovától, a latin-amerikai szociológia egyik legnagyobb alakjától, az agrárszociológus Rodolfo Stavenhagentől – és saját tapasztalataiból tanulta meg a szakmát.
Nem tudós akart lenni, megérteni csupán, ami körülötte van, de, Marxot követve, megváltoztatni, ha nem is a világot, legalább a helyi körülményeket. Amikor Magyarországra visszatérve létrehozta az Autonómia Alapítványt, a mexikói tapasztalatokat akarta átültetni az ettől idegenkedő magyar valóságba. A romákat akarta hitelhez, földhöz, munkához, megélhetéshez, emberhez méltó élethez juttatni, ezért kapta meg alapítványa az alternatív Nobel-díjat.
Az Autonómia Alapítvány és Bíró András irathagyatékának nagy részét a Blinken OSA Archivum őrzi. A gyűjtemények a közeljövőben mindenki számára kutathatóak lesznek.
