Környezeti válság és politikai művészet a ‘80-as években

Az Inconnu csoport az 1980-as évek második felében aktívan bevonódott a korban felfutó magyar környezetvédelmi mozgalmakba. Ezek elsősorban a bős–nagymarosi vízlépcső építése ellen szerveződtek, amit Csehszlovákia és Magyarország közösen tervezett építeni, és nagyban érintette volna a történeti emlékekben gazdag Dunakanyart is. Az Inconnu esetében a környezetvédelem így szorosan összekapcsolódott az államszocialista rendszer kritikájával, és elsősorban abból a szempontból vált fontossá, hogy olyan ügy volt, amin keresztül sikeresen, sokakat megmozgatva lehetett támadni a rezsimet.

Az Inconnu csoport lakásgalériája, az Artéria 1984–1985 során működött, és ebben az időszakban, 1985. október 13-án rendezték meg a „Kékek a Dunáért” eseményt. A címben a „kékek” arra utal, hogy a magyar zöldmozgalom a gyakran kéknek mondott Duna (és Duna-gát) köré szerveződött. Az esemény meghívottjai Vargha János és Vit László, a vízlépcsőrendszer ellen tiltakozó Duna Kör tagjai voltak. Az alkalomról egy állambiztonsági jelentés is fent maradt, amely így szólt:

Másik barátom október 13-án ott volt a Lajos utcai összejövetelen, ahol „Kék a Dunáért” címmel előadást és vita zajlott a Duna Kör két tagja jelenlétében /Vargha János, Vit László/. A vitában különösen Krassó és Mikes Tamás jeleskedett. A helyiség falain kiállított anyagként Dunakanyar-térképek és fotók voltak láthatóak, és műszaki dokumentációk.

Az esemény kapcsán az Inconnu szamizdat kiadványa, az Inconnu Press ötödik száma is közölt egy írást Vit Lászlótól, amelyben az egyiptomi piramisok nagyszabású, de céltalan és rabszolgamunkán alapuló építéséhez hasonlította a bős–nagymarosi építkezést.

Az Inconnu-sök közvetlenebb módon is részt vettek a korabeli zöldmozgalmakban. 1985 tavaszán például Duna Kör-logós pólókat nyomtattak házilag. Jól mutatja, hogy a csoport számára a „zöld” csak egy volt a rendszerellenes ügyek közül, hogy ezzel egyidőben az Artéria Galériát, az Inconnut és az Amnesty Internationalt népszerűsítő, illetve az Európai Kulturális Fórum ellen tiltakozó pólók is készültek.

Az egyik legemlékezetesebb, a Duna Körhöz kapcsolódó Inconnu-mű az Üdvözlet a Dunakanyarból! című grafika. A Nagymarosnál a Dunán úszó koponyát ábrázoló kép az 1988-as, 10 éves az Inconnu csoport című kiadvány hátlapján is szerepelt, de aztán önálló életre kelt, és 1989-ben az állambiztonság által lefoglalt, az Inconnu-höz már nem is kötődő vízlépcső-ellenes kiáltványok illusztrációjaként szolgált.

Ugyanúgy az Inconnu-höz kötődik a Duna-Drakula plakát, mely tovább fokozta a halálfej-ábrázolást. Az erőforrásokat kiszívó Drakula fogai itt a Dunára harapnak rá, az összefolyó osztrák és magyar zászló pedig a beruházáshoz szükséges osztrák kivitelezőre és hitelre utal.

Az Inconnu csoport vízlépcső-ellenes aktivitásainak egy sokkal hétköznapibb bizonyítéka ez a Blinken OSA gyűjteményében található szatyor, amire tollal az „Inconnu” és a „Nagymaros” szavak vannak írva, és jó eséllyel a csoport által készített tiltakozó kiadványokat, pólókat vagy matricákat tarthattak benne.

A természet az Inconnu csoport korai, az 1970-1980-as évek fordulóján készített vagy tervezett műveiben is gyakran felbukkan, de teljesen másképpen. Az In Memoriam Vegetation performansz, ami a Balra át, jobbra át – Művészeti és politikai radikalizmus a Kádár-korban // Az Orfeo és az Inconnu csoport c. kiállításon is látható lesz, az embernek a létfenntartásért vívott reménytelen, és minden kapacitást felemésztő küzdelméről szól. A performansz során egy földön fekvő, vörös váladékban kúszó ember elől folyamatosan távolodik az előtte lévő kenyér, mivel egy csigával a lábához van kötve.

A szolnoki művésztelep alkotóinak emlékére című happening-terv már közvetlenül a természet művészeti ábrázolását, a Szolnokon nagy hagyománnyal bíró tájképfestészetet támadta úgy, hogy a csoport egyik tagja egy, a szolnoki főutcán egy szeméttárolóban ülő és tájképet festő művészt játszott volna el.

A korai happening-tervek közül a természet és művészet kérdéséhez a legjobban kötődő a Környezetszennyezés mint pop art című esemény-terv, amely az Inconnu-sök által tétnélkülinek, céltalannak és feleslegesnek tartott pop art-ot kritizálta. Ez a következőképpen nézett volna ki, ha megvalósul: Forgalmas út szélén kiválasztok egy magányos fát. Társaimmal együtt a kiszemelt növényt, permetező készülékbe helyezett kék festékkel teljes egészében lefestjük. A fa száradása után, társaimat és magam piros-sárga csíkosra festem. Az akció után huzamosabb ideig a színes lombkorona között ülünk.

Az egykori tagok közül Bokros Péter és Molnár Tamás részvételével 2002-ben megalakított New Inconnu munkáiban az 1980-as évek második feléhez hasonlóan megjelennek a környezeti kérdések és a pólónyomás technikája is. Ezen a 2003-as fotón látható Paks Americana-feliratú póló a Paksi Atomerőműnek amerikai beruházókkal történő bővítése ellen tiltakozott, és hasonlóan az 1980-as évekhez, a környezetvédelem itt is csak egy elem volt a rendszerellenes üzenetek közül.