Nincsen politikai ára

Re:Verzió – február 20. és május 28. között a 16. Verzió Nemzetközi Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztivál nyolc legsikeresebb filmjét lehet megtekinteni ingyenes vetítéseken. A vetítéseket beszélgetések követik a filmek készítőivel, helyi szakértők, újságírók és emberjogi aktivisták részvételével. A Re:Verzió első alkalmára a Blinken OSA Archívumban került sor, a Verzión tavaly közönségdíjas Colectív után Lantos Gabriella egészségügyi szakértő és Asbóth Márton Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) jogásza beszélgettek.

A film címével azonos nevű bukaresti szórakozóhelyen, a Colectivben 2015-ben tűz ütött ki, 146 sebesült mellett 26-an a helyszínen meghaltak. A tragédia azonnal botrányhoz vezetett, kiderült, hogy a hely a hatóságok félrenézésével, tűzvédelmi engedély nélkül működhetett; az ügy tiltakozáshullámot váltott ki, le kellett mondania először az érintett polgármesternek, majd az egész kormánynak, amelyet szakértői kormány követett. Alexander Nanau filmrendező azután kezdi el a Cătălin Tolontan vezette újságírócsapat munkáját kamerákkal követni, hogy további 38 ember hal meg kórházakban, akár annak ellenére is, hogy égési sérüléseik nem feltétlenül voltak súlyosak. Tolontanék leplezik szivárogtatók segítségével le, hogy, bár a hivatalos tájékoztatás szerint a sebesültek a legjobb, nyugati színvonalú kezelésben részesültek, a 38 haláleset nagy részéhez kórházi fertőzések vezettek. A fertőzéseket pedig az tette lehetővé, hogy egy gyógyszercég, amely jó politikai kapcsolatainak és a kórházigazgatók megvesztegetésének köszönhetően megannyi kórházat kiszolgált, nyereségvágyból abszurd szinten hígított fertőtlenítőt forgalmazott. Nanau interjúiban Csernobilhoz hasonlítja az esetet: az állam, miután szembesül egy válsággal, azt inkább letagadni próbálja. Tolontanék azonban bebizonyították, hogy a háttérben több van egyszerű balesetnél, a Colectiv-tragédia végül az egészségügyet átszövő rendszerszintű korrupció részleges napvilágra kerüléséhez vezetett.

A filmvetítést követő beszélgetésen az egészségügyi menedzser Lantos Gabriella, a Róbert Károly Magánkórház volt operatív igazgatója bár elismerte, hogy a magyarországi kórházakban sem bevett gyakorlat a vásárolt fertőtlenítő ellenőrzése, szerinte hasonló tragédia kialakulása szinte ki van zárva. Mint mondta, az egész rendszer velejéig romlottsága a romániaihoz hasonló mértékben Magyarországról nem mondható el. Beszélgetőtársa, Asbóth Márton, a TASZ magánszféraprojekt-vezetője ugyanakkor hozzátette, hogy a film alapján a velejéig romlottsággal együtt is elérhetőbb volt a román állam a magyarnál: itthon elképzelhetetlen, hogy egy miniszter úgy tartson sajtótájékoztatót, hogy újságírók kérdezhetnek tőle, és vitába szállhatnak vele. „Az egészségügy sokkal jobb állapotban van, viszont nagy kérdés, hogy mindez a politikai és a közéleti helyzetről is elmondható-e.

Asbóth irányításával a TASZ 2017-ben indított kampányt a kórházi fertőzések feltérképezésére, arra hívva fel a figyelmet, hogy azok gyakorisága már sértheti a biztonságos betegellátáshoz fűződő alapvető jogot, mégsincs róla kellő tájékoztatás. Ezeknek az információknak nyilvánosnak kellene lenniük, az azonban az EMMI szerint „nem releváns, helytelen, megtévesztő, félrevezető, pánikkeltő” lenne. „Akármilyen kihívást is jelent a kórházi fertőzés, az eltitkolása nem segít” – kommentálta egyszerre a filmet és a hazai helyzetet Asbóth, azt vallva, hogy az állampolgárok tájékoztatásának az elmaradása jogellenes. A TASZ a kampány során kórházi fertőzéses eseteket gyűjt, ezeket csoportosítja és név nélkül az ÁNTSZ-hez, illetve annak megszűnése óta utódaihoz továbbítja kivizsgálásra, hogy sor kerüljön a szükséges ellenőrzésekre és szankciókra. Lantos Gabriella magánkórház-vezetői tapasztalatai alapján is tudta mondani, hogy a hazai szabályozás e tekintetben nagyjából rendben van, az ÁNTSZ őket háromhavonta látogatta, és azonnal bezáratta volna a kórházat, ha erre okot adó rendellenességet talál. Ez azonban egy állami kórházzal szemben szerinte elképzelhetetlen. Ezt támasztották alá a TASZ adatigénylései is: kiugró, akár tízszeres a különbség az állami és a magánintézményeknek kiszabott bírságok között. Ami valóban azt bizonyítja, hogy nem a szabályozással van a probléma, hanem annak érvényesülésével, a szabályok betartatásával: ha ez megtörténne, kórházakat kéne bezáratni.

Az ÁNTSZ vezetőjét a miniszter nevezi ki, tehát amikor az ÁNTSZ nem teszi a dolgát, állítja Lantos, akkor az a miniszter jóváhagyásával történik. Ha pedig az ÁNTSZ nem teszi a dolgát, a kórházvezető még kevésbé fogja tenni a dolgát – „ameddig a kedves betegek és a kedves választók ezt eltűrik, addig ez így is lesz.” Asbóth szerint annak, hogy az egyébként jó szakemberekből álló és szervezetileg jól kialakított ÁNTSZ nem végzi a munkáját, vagy annak, hogy a magyar állampolgárok szemlátomást megnyugvással figyelik azt, például, hogy hogyan kozmetikázzák a mentők kiérkezési idejét, az a tanulsága, hogy mindennek nincsen politikai ára – persze ezen igyekszik a TASZ kampánya is változtatni. Betegként, állampolgárként továbbá megteheti az ember, ha kórházi fertőzésben ő vagy családtagja érintetté válik, hogy polgári peres eljárást indít: ezzel nemcsak kártérítést követelhet (egyébként rendkívül nehézkesen), de közvetve az ellátás minőségére is gyakorolhat hatást. Hasonló állampolgári lehetőség Lantos szerint nem fizetni hálapénzt. „A züllött egészségügyi rendszerek rákfenéje a hálapénz ” – ameddig az emberek vélelmezett informális előnyökhöz igyekeznek jutni, ahelyett, hogy strukturális változásokat akarnának, és ezek érdekében nyomást gyakorolnának, addig nem lehet előrelépni. „Hogy az állampolgár mit tud tenni? Nem ad hálapénzt.”

A Colectív című film sem egy rossz egészségügyi rendszer helyrehozatalának a felemelő sikersztoriját mutatja be: „Én csak több tudást igyekszem adni az embereknek a hatalmi erőkről, amelyek a hétköznapjainkat formálják" – foglalja össze újságírói feladatát, de egyben az újságírás határait is Tolontan a filmben. A korrupciós üggyel látszólag egyedül az ő csapata, egy sportújság munkatársai foglalkoznak, a szakértői kormány egészségügyi minisztere pedig nem folytathatja a munkáját, miután a következő választáson a botrányba belebukott populista párt kapja a legtöbb szavazatot. A Colectív mint film annak a története, hogy hiába leplezi le a korrupciót sikeres oknyomozó újságírói munka, ha közben a hatalom is sikeres abban, hogy az állampolgárok között elfojtsa a következmények kikényszerítésére vonatkozó kollektív akaratot. Akár annak ellenére is, hogy a filmbeli narratívát megelőzően még sikerrel követelte a kormány lemondását huszonöt-harmincezres tömegtüntetések sorozata, a véradások száma pedig rekordot döntött.

A Re:Verzió következő alkalmára március 5-én kerül sor, az A létezés eufóriája c. film vetítésével.