Az IHF és volt elnöke, Karl von Schwarzenberg köszöntése
Az emberi jogok világnapja alkalmából 2017-ben két évfordulóról is meg kell emlékeznünk: a Nemzetközi Helsinki Szövetség (IHF), Európa egykor vezető emberi jogi szervezete idén tíz éve szűnt meg, egykori elnöke pedig ma ünnepli 80. születésnapját.
Az IHF története az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezletet 1975 augusztusában lezáró dokumentummal, a kommunista és nyugati országok közötti kapcsolatokat javítani hivatott Helsinki Záróokmánnyal kezdődött. A 33 európai ország, továbbá az Egyesült Államok és Kanada által aláírt megegyezés hetedik vezérelvében megerősítette „az emberi jogokat és az alapvető szabadságjogokat, beleértve a gondolat, a lelkiismeret, a vallás és meggyőződés szabadságát”, inspirációt jelentve Jurij Orlovnak a Moszkvai Helsinki Csoport megalakításához; példáját hamar többen is követték mind a Szovjetunióban (így Ukrajnában, Grúziában, Litvániában és Örményországban), mind Kelet-Európában (Csehszlovákiában és Lengyelországban). A létrejövő civil szerveződések a Helsinki Záróokmányban vállaltak maradéktalan betartására igyekeztek rábírni kormányaikat.
Ahogy tevékenységük durvuló kormányzati támadások célpontjává vált, aktivistáik pedig zaklatások, bebörtönzés és száműzetés áldozatai lettek, Andrej Szaharov 1978-ban felhívást tett közzé „a Helsinki-csoportok tagjainak védelme érdekében egy egységes, nemzetközi szervezet létrehozására”. Részben a felhívás hatására, 18 országból 22 alapítótaggal 1982-ben, az olaszországi Bellagióban létrejött az IHF, azzal a céllal, hogy megszervezze az egyes Helsinki-csoportok egy olyan hálózatát, amely egyrészt lehetővé teszi az egymás közötti segítségnyújtást, másrészt pedig formális nemzetközi szervezetként hatékonyabban tud felszólalni és cselekedni a nevükben.
Az ezt követő években az IHF Európában, Észak-Amerikában és Közép-Ázsiában is az emberi jogok védelmezése és képviselete érdekében dolgozott, elsősorban a Helsinki Záróokmányt aláíró országokban ellenőrizve a dokumentum emberi jogi tételének betartását. A marginalizált, kiszolgáltatott, hatalom nélküli rétegek képviseletével töltött 25 év után az IHF működése váratlan véget ért. A szervezet 2007-ben a pénzügyi vezetője sikkasztási ügye miatt volt kénytelen megszűnni.
Karl von Schwarzenberg, aki ma ünnepli 80. születésnapját, 1984 és 1991 között töltötte be az IHF elnöki pozícióját. A hercegi Schwarzenberg-család prágai születésű leszármazottja az 1947-es csehszlovákia kommunista hatalomátvételt követően hagyta el hazáját, és Ausztriában élt. Politikai karrierje az 1960-as években indult, az 1968-as szovjet inváziót követően nyíltan kiállt a csehszlovák ellenzéki mozgalom, majd később a Charta '77 meghurcolt aláírói mellett is. Családja bécsi palotájában, a Palais Schwarzenbergben kaptak helyet az IHF első irodái. Vezetése alatt az IHF hatékony eszköze tudott lenni az emberi jogi követelések hangoztatásának a szovjet befolyás alatt álló területeken, hogy az Európa-szerte, és távolabb is hallható legyen. Ahogy azt Robert L. Bernstein, a Human Rights Watch volt elnöke idézte fel, az IHF „jelentős tényezővé vált”.
Az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága 1989-ben az IHF-nek és Lech Wałesának ítélte az Európai Emberi Jogi Díjat; az indoklás szerint az IHF tevékenysége „kivételes hozzájárulást jelent az emberi jogok, a személyi és politikai szabadság és a jogállamiság ügyéhez, az elvekéhez, amelyek a valóban demokratikus társadalom alapját képezik, ahogy azt az emberi jogok európai egyezménye is kimondja.” Karl von Schwarzenberg a díj átvételekor a következő szavakkal zárta beszédét: „Csak hírnökeként vagyok most itt mindazoknak, akikről az imént szólottam; néha attól tartok, hogy arra a császári hírnökre hasonlítok, akiről honfitársam, Franz Kafka mesél: »Senki sem jut itt keresztül, hát még egy halott üzenetével. Te azonban ott ülsz ablakodban, és megálmodod, mikor eljön az este.«” (A Kafka-idézet Gáli József fordítása.)
Schwarzenberg 1990 és 1992 között régi barátja és politikai pártfogoltja, Václav Havel, Csehszlovákia első szabadon választott elnökének titkáraként működött.
A Blinken OSA Archívum 1998-ban lett az IHF hivatalos levéltára. A történeti jelentőségű iratok egy része nem sokkal a letéti szerződés aláírását követően Budapestre került, a teljes anyag végül az IHF bécsi irodájának 2008-as bezárását követően érkezett meg. Azóta az Archívum munkatársai a teljes gyűjteményt feldolgozták, részletes leírása az online katalógusban elérhető. Több száz jelentős dokumentum a Gerald R. Ford Presidential Library-vel való együttműködésben megvalósult The Helsinki Final Act című projekt keretében vált hozzáférhetővé.
