Várak a horogkereszt árnyékában

Nagyméretű, vaskos albumon arannyal nyomott cím, birodalmi sas és horogkereszt -- a kötetnek, amit bemutatok a gyűjteményünkből, nem csak a borítója, de a tartalma és a története is különleges; ritkán kerül egy-egy példánya antikvár oldalak kínálatába. Wiedererstandene Baudenkmale: ausgewählte Arbeiten aus dem Ludwig-Siebert-Programm zur Erhaltung Bayerischer Baudenkmale / herausgegeben von Ludwig Siebert. - München : Bruckmann, 1941.

1934-ben Ludwig Siebert akkori bajor miniszterelnök nagyszabású épületrekonstrukciós programot indított el, melynek célja az volt, hogy Bajorország történelmi épületeit, várkastélyait régi fényükben újítsák fel. Hét évvel később, 1941-ben azért született meg ez a (valószínűleg) összesen 250 példányban megjelent díszkiadású album, hogy a 60 nagyméretű gravírozott fotóval bemutassák addigi eredményeiket -- a náci párt elitjének szánták reprezentációs ajándékként. A háború során a legtöbb megsemmisült; könyvtárunk birtokában a 149. számozott példány van.

Ludwig Siebert szinte egész élete Bajorországhoz kötődött: Münchenben végezte jogi tanulmányait, utána bajor kisvárosokban volt polgármester. A harmincas években ívelt fel politikai karrierje, amikor NSDAP-tagként előbb a bajor parlamentben, majd a Reichstagban lett képviselő; bajor miniszterelnökként, majd 1933-1936 között birodalmi gazdasági miniszterként bőséggel rendelkezhetett a források felett, amik a Siebert-programhoz elengedhetetlenek voltak. 1942-ben szívroham vitte el, pompázatos külsőségekkel megrendezett állami temetésben részesült. A háború után visszavonták számos díszpolgári címét, de amikor például az amerikai katonai felügyelet 1955-ben megszűnt Németországban, a rothenburgi városi tanács azonnal “erkölcsi kötelességének” érezte, hogy visszaállítsa a Ludwig-Siebert-Strassét -- s ez így is maradt a következő hatvan évben. (Mint ahogy a bayreuthi előadások látogatói is évtizedeken át, egész a közelmúltig a Ludwig-Siebert-Halléban, a mai Stadthalléban élvezhették az előadásokat). 2015-ben, amikor a hajdani polgármesterről elnevezett utca ismét Felső Vasút utca lett, egy helytörténész így kommentálta a hosszú vajúdás után meghozott döntést: ‘Eltűnik az utolsó náci Rothenburg utcanévtábláiról.”

Fia, Fritz Siebert a krakkói német főkormányzó irodavezetője volt, háborús bűnök miatt lengyel bíróság ítélte 12 év börtönre. Nyolc év után amnesztiával szabadult, s az apai példát követve egy bajor kisvárosban telepedett le, ahol ügyvédként dolgozott, s tiszteletbeli polgármesterré is választották.

Albert Speer visszaemlékezéseiből tudjuk, hogy Hitler parancsára a kiemelt, a végső győzelem nagyságához méltó építkezésekre: a berlini Adolf Hitler Platz környékének grandiózus épületeire és Nürnberg átépítésére bőségesen jutott pénz, építőanyag és emberi munkaerő, még akkor is, amikor az orosz hadjárat elől vonták el a létfontosságú forrásokat. A várrekonstrukciós program azonban még békeidőben indult, a nagyszabású építkezések munkalehetőséget biztosítottak, a német történelem emblematikus épületeit célozták (Nürnberg, Bamberg, Würzburg, Landshut, Bayreuth nevezetességeit), s így nagy népszerűségnek örvendtek. 

A program eszmei hátteréről és gyakorlati megvalósításáról, a várak kiemelt szerepéről a nemzetiszocialista világnézetben és nevelésben Fabian Link 2014-ben megjelent alapos könyvét tudom ajánlani: “Burgen und Burgenforschung im Nationalsozialismus (Wissenschaft und Weltanschauung 1933-1945)”. Részletesen tárgyalja azt is, miben tértek el a korabeli elképzelések a “hiteles történelmi épületrekonstrukciókról” a jelenlegi gyakorlattól -- nem egyszer egy sosem létezett, idealizált történelmi környezet újraépítése volt a cél. 

Az album megjelenése a program első szakaszának lezárását is jelentette -- a várrekonstrukciókat Németország győzelme után kívánták folytatni, mint az az előszóból kiderül. A nagyszerű, hősi múltját méltóan megőrző, de ahhoz kvalitásaiban fel is érő jelen apoteózisa ez a Siebert-programot dokumentáló kötet. Mert, amint a Führer kijelentését büszkén idézik benne: “Kein Volk lebt länger als die Dokumente seiner Kultur” azaz “Egy nép sem élhet tovább, mint kultúrájának dokumentumai”.