Szovjet propagandafilmek

• Iratképző neve: Geréb Anna
• Időkör: 1944-1987
• Nyelv: Orosz, magyar, román, francia, szlovák, bolgár
• Terjedelem: 109 film
• Időbeli kiterjedés: Őskor -1987
• Jogi helyzet: Jogok fenntartva - Szabad hozzáférés
• Owner: Azonosítatlan (árva gyűjtemény)
• Permanent URI: http://hdl.handle.net/10891/osa:7fb5608a-f2be-4136-88b5-514c90919fed

A gyűjteményben 109 film található, melyek közt számos témával kapcsolatban találhatók művek a tudományos ismeretterjesztéstől az iparon, mezőgazdaságon, hadügyön, természeten, zenén, ifjusági ügyeken és sporton át az aktuális hírekig. Többségük (98 műsor) a Szovjetunióban, mások Magyaroszágon (5 műsor), Romániában (3), Belgiumban (1), Bulgáriában (1) és Csehszlovákiában készültek 16mm-es celluloid tekercsekre és 1944 és 1987 közt kerültek bemutatásra. A legtöbb film (87 db) magyar szinkront is kapott. A 16mm-es celluloid filmeket Magyarországon tárolták és alkalomszerűen vetítették a célközönségnek. A vetítési helyszínek egyike a budapesti Szovjet Tudomány és Kultúra Háza volt. Ez magyarázza a gyűjtemény által bemutatott témák sokszínűségét a szovjet rajzfilmektől a palesztin gerilla taktikákig, a bajkáli-amúr vasút építésétől a szocializmus afganisztáni építésén át a krími szanatóriumokig.

Ezek a filmek nem csupán a közönség oktatása céljából készültek olyan vátozatos témákban, mint a talajromlás, modern földművelés, nemzetközi kapcsolatok, gyermeknevelés, a második világháború története, nukleáris energia, olajkitermelés, állattenyésztés és az Ermitázsban található műalkotások. Megalkotásuk főbb célja egy világképet elültetése volt, valamint a képzelőerő megragadásával a nézők szívének és tudatának megnyerése a kommunista ideológia és a szovjet ügy számára. A filmek többsége a történelem és tudomány történetének szovjet verzióját meséli el egy egyedülállóan gazdag, fejlődő és boldog helyként bemutatva a Szovjetuniót a szatellitállamoknak. A filmek az ismeretterjesztő filmek tradícióinak ápolásával, közérthető és szórakoztató hangnemben szólították meg a nézőt, miközben erős ideológiai üzenetet közvetítettek. A filmkészítők tisztában voltak a feladatukkal: tehetséges, nagy képzelőerővel és művészi érzékkel bíró történetmesélők voltak. Az újhullámos mozi vizuális nyelvére építve gyakran a legnaprakészebb montázs technikát alkalmazták, pásztázó, vagy kézi kamerákat használva növelték az közelségérzetet és a képsorok életszerűségét. A filmek narratívája jólkomponált, a kameramunka és a zene professzionális, a narráció jól strukturált. A filmek teljesen tényszerűnek tűnnek, vagy éppen személyesek és érzelmesek annak érdekében, hogy a megfelelő hatást gyakoroloják a nézőre. Az ipari témákkal foglalkozó filmek nagyon erőteljes és gyakran igen meggyőző önajnározó elbeszéléseket tartalmaznak a bányászat, erdészet, élelmiszergyártás fejlesztéséről, vagy a szívbetegségek kutatásáról. Jól kialakított, humanista, optimista, jövő- és sikerorientált üzenetet közvetítenek.

A filmek több szovjet központi és regionális filmstúdióban készültek: egyebek mellett a Leningrádi Dokumentumfilm Stúdióban, a Központi Dokumentumfilm Stúdióban, a Kirgizfilmnél és a Tadzsikfilmnél. A filmek felfednek egy kaleidoszkopikus valóságot, mely kritikusan tekintve a késő szocializmus vizuális világába enged betekintést.

Miután a Szovjet Tudomány és Kultúra Házát bezárták az 1990-es rendszerváltást követően, ez a ritkaságokat tartalmazó gyűjtemény gazdátlan maradt. Geréb Anna orosz és szovjet mozival foglalkozó filmtörténésznek köszönhetően ez a gazdag propaganda- és oktatóanyag megmenekült a megsemmisüléstől és a Blinken OSA Archívumban került megőrzésre.